Vasárnap egy hétvégi pauzát követően újfent bajnoki mérkőzésnek néztünk elébe, nevezetesen az idén frissen feljutó, ám jelenleg sereghajtó Bánk-Dalnoki Akadémia együttese látott minket vendégül semleges környezetben, Egerben. Lévén a berkenyei pályájuk nem kapta meg a harmadosztályú licenszet, aktuális vendéglátóink mostohán készülnek a soron következő ellenfelekre. Ősszel magabiztos futballal, tükörsima 7:0-val küldtük haza őket, ám ahogy akkor is megfelelő habitussal léptünk gyepre, most sem szabadott félvállról venni az összecsapást: a nógrádi alakulat a télen igyekezett minőségben megerősíteni a keretét, mi sem példázza ezt jobban, hogy két, nemrégiben még nálunk játszó labdarúgót sikerült leigazolniuk Molnár Markó és Petrezselyem Tamás személyében. 

A februári éghajlat továbbra sem kedvez a szép futballnak, pláne nem a gyepnek — az ellenfelen túl a külső körülményekkel is dacolnunk kellett, nem is állítjuk, hogy az adaptálódás könnyedén ment volna a mieinknek. Ettől függetlenül kézben tartották a meccset a mieink, ahol két-három — amúgy ígéretes — ellenakciótól eltekintve jóformán csak mi rohamoztunk kapura. Megvoltak a lehetőségeink, hogy hamar lerendezzük a találkozót, azonban a kapu előtt ez alkalommal nem igazán bizonyultunk hatékonyaknak. Szerencsére azért egy esetben mégiscsak megpihent a hálóban a labda: a 18. minutumban Kovács Sándor pazar indítását Bányai Péter vette át ragyogóan és lőtte be a játékszert a rövid alsóba. 0:1, és mivel a már említett további helyzetek kihasználatlanul maradtak, ezzel az állással mehettek pihenőre a felek.

A második játékrészben ugyancsak mi domináltunk, talán nem is kellett annyira lerágnunk a körmünket, ám mégis aggodalomra adhatott okot, hogy a soványka előnyt nem tudtuk nagyobbra duzzasztani, a Bánk pedig mintha egy kicsit erőre is kapott volna a gólínségünket tapasztalván. Volt itt minden: kapufa, épphogy mellé, utolsó pillanatos mentés, üres kapus ziccer, mégsem tapsolhattunk egyik akció végén sem…egészen a 80. percig: elsőhöz hasonló forgatókönyv mentén, Kovács Sándor centerezett, Bányai értékesített. Ezúttal fejjel! 0:2. 

Zsebben a meccs, de hogy erről még jobban bebizonyosodjunk, egy egyéni villanás nagyban rásegített. A csereként beállt, jobb bekk létére bal támadóként szerephez jutó Barta Barnabás csillantotta meg az idáig ritkábban fitogtató énjét, lévén nevezett labdarúgónk a tizenhatos csücskéről befele cselezve akkora bombagólt ragasztott a hosszú felsőbe, hogy talán még ma is tapsolnak egyesek. Pompás befejezés, mind a kivitelezést, mind pedig a meccs lezárását illetően. 

Számíthattunk rá, hogy nem lesz ez olyan egyszerű csata, mint ősszel, ám szerencsére játékosainkat semmilyen viszontagság sem zökkentette ki. Bizakodóan várjuk a soron következő, Szolnok elleni összecsapást is! 



Bánk-Dalnoki Akadémia — Iváncsa KSE 0:3
Gsz.: Bányai (2), Barta



Hajrá Iváncsa!